Professzorok családi körben
Az SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka című repozitóriuma talán az egyik legnépszerűbb digitális adattára a könyvtárunknak. Népszerűségének oka részben bizonyára a fényképtárak és fotóarchívumok mostanság jellemző felkapottsága, részben a Szegedi Tudományegyetem centenáriuma, részben pedig az az általános érdeklődés, ami önmagát a múltidézést övezi széles körben.
Érthető módon az SZTE Képtár és Médiatéka elsősorban az egyetem múltjára fókuszál, a legtöbb itt található fotó így egyetemi eseményekkel és az egyetemhez kapcsolódó személyiségekkel hozható összefüggésbe. Ugyanakkor időről-időre belekerül a gyűjteménybe nagyon sok olyan fénykép is, amelyek nem hivatalos minőségükben, hanem magánemberként mutatják meg a nevezetes egyetemi professzorokat. Ez persze egyáltalán nem baj, sőt! Talán épp ezek a fotók adják a gyűjtemény legkülönlegesebb metszetét. Mostani összeállításuk ilyen fotókból kínál egy rövid ízelítőt.
Akivel elsőként megismerkedhetünk, az a régi magyar nyelv és irodalom, a magyar kódexek és nyelvemlékek neves kutatója, Mészöly Gedeon. 1922. augusztus 30-án nevezték ki egyetemi tanárrá, majd a Szegedi Ferencz József Tudományegyetem Urál-Altáji Nyelvtudományi Tanszékének élére került, később a kar dékánja is volt. Néhány éves megszakítással itt tanított és kutatott 1958-as nyugdíjba vonulásáig. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy az ő édesapjának, Mészöly Pálnak a nagy költőnk, Arany János volt a tanára a nagykőrösi gimnáziumban. Mészöly Gedeonnak Szegeden pedig olyan tanítványai voltak, mint Bálint Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Ortutay Gyula vagy Tolnai Gábor. A professzor munkássága máig nagy tiszteletnek és elismertségnek örvend. Tanítványai szellemes előadóként és hathatós nevelőként tisztelték, akinek különleges érzéke volt régi szavaink eredetének és jelentésének megfejtéséhez.
De vajon milyen lehet egy hozzá hasonló személyiség otthon, családi körben? Vajon milyen környezetben telhettek a mindennapjaik? Ilyen kérdésekről ritkán értekeznek a hivatalos életrajzok, amik szinte kivétel nélkül a szakmai életutakat járják körbe. A különféle forrásokban ritkásan elszórt megjegyzések azonban rendkívül érdekes és színes képet rajzolnak ki a fekete-fehér hivatalos portrék mellé.
Első fotónk készítésének pontos helye és dátuma sajnos nem ismert. Az egyetemi évkönyvek tanúsága szerint Mészöly Gedeon lakása a Boldogasszony sgt. 2. szám alatt volt a 1930-as években. [Ez a ház a DMKE-palota, vagy mai nevén Irinyi-épület, ahol ekkoriban két kollégium működött. Elképzelhető talán, hogy az egyikben fenntartottak számára egy tanári lakást, hiszen az egyetem első évtizedeiben Szegeden a szükségesnél kevesebb volt a professzori lakás.]
Hogy a birtokunkban lévő kép valójában hol készülhetett, azt nehéz megfejteni, az is elképzelhető, hogy talán nyaralás közben valahol. Az viszont bizonyos, hogy a mosolygó professzor, Mészöly Dezső mellett felesége és gyermekei ülnek. Felesége: Magay Berta; leánya, Laura később festőművész, ifj. Mészöly Gedeon filológus lett, de ő 1941-ben, a II. világháborúban sajnos fiatalon életét vesztette. Harmadik gyermeke Mészöly Dezső író, költő, műfordító (a képen lefelé néz). A kedvesen mosolygó család körébe szinte nekünk is kedvünk lenne leülni egy limonádéra vagy egy süteményre…
Ha részletekbe menően nem is tudunk családi életükről, azért néhány apró kulcslyukon keresztül bepillantást nyerhetünk. Egy 1958-as interjúban olvashatók a következő részletek a Mészöly-család fővárosi otthonáról:
„Az otthon, amelynek a pesti kőrengetegben a vendégei vagyunk, nyájas vidéki lakók hangulatát kelti fel. A szalongarnitúra borítószövetét a kecses székeken és a kereveten más-más mintával, kézzel szőtték kisvárosi asszonyok. S mintha nem is gőzfűtés lenne a lakásban, az ódon könyvekkel megrakott munkaasztal légterében egy szelíd kandalló duruzsoló melegének a közellétét képzeljük magunk körül a házigazda, a tudós profeszszor, Mészöly Gedeon társaságában…. A szoba falain nemes festmények, rajzok és metszetek függenek, mind családi örökség. Mert nemcsak nyakas kálvinista papok, hanem képzőművészek neve is ékesíti a családfát, amely a Vasi völgyben gyökeredzett.”
Forrás: Magyar Tibor: Egy tudós professzor otthonában. In: Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám) 1958.11.14. / 269. szám
Akinek esetleg kedve és ideje engedi, annak ajánljuk a tágabb Mészöly-család fotóarchívumában való további kutakodásra az egyik unokatestvérük által feltöltött gyűjteményt a flickr.com-on. Itt találunk gyermekkori portrét a három Mészöly-gyermekről, régi fotót a tabajdi szülőházról vagy láthatunk nagy családi összejövetelt is. Mi most további csemegéket kutatunk fel a Médiatékából.
Mészöly kortársa és egyik tanárkollégája volt Buday Árpád régészprofesszor. A Buday-család Kolozsvárról költözött Szegedre a Ferenc József Tudományegyetemmel együtt. 1924-től 1937-ig a régészeti tanszék vezetője, közben bölcsészkari dékán is volt és főleg a római kor régészetével foglalkozott. Szeged neki is köszönheti a Dömötör-torony megmentését, hiszen Móra Ferenccel, Banner Jánossal együtt annak megóvását szorgalmazta. Felesége Hilf Margit volt, gyermekeik: Árpád, György, Kálmán és Margit. A gyűjteményünkbe került fotón a teljes család látható Purjesz Béla belgyógyász professzorral együtt. A gondos kezek ceruzás megjegyzése a kép hátoldalán szerencsére pontosan rögzítette a keletkezés dátumát: 1929. december 25. és fotós nevét is, aki Broda Sándor szegedi műszaki fényképész volt.
Buday Árpád hagyatékából szerencsére több fotót is őriz az SZTE Klebelsberg Könyvtár. Ezekből ismerjük egyetemi dolgozószobáját, megörökítették görögországi tanulmányútján, de emellett ritkaság számba megy, hogy szemüvege is itt őrződött meg. Leánya, Buday Margit iratokat és más családi fotókat egykor a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak is adományozott. Fári Irén, a Móra Múzeum munkatársa ezen tárgyak mentén végzett alapos kutatást, amelynek köszönhetően a család szegedi lakhatásáról és életviteléről igen részletes képet kaphatunk. [Ld. Fári Irén: A Buday-család életvitele Szegeden. In: Szeged, 2017. november]
A Szeged című folyóiratban megjelent cikk által is közölt adatokból pontosan tudható, hogy fényképünk a Mérey u. 8 – Tábor u. 3. szám alatti, ú.n. „professzorok házában”, annak egyik 3. emeleti lakásában készült. A hatfős Buday-család itt élt 1929-ben, sőt a Múzeum tulajdonában álló öt fotó egyike is ugyanebben a lakásban készült, még 1927-ben. A család később, 1934-ben az édesapa munkahelyéhez igen közel, a mai Ady tér mellé, a Zerge u. 19-be költözött át, egy nagyobb lakásba. Valójában a leírtak segítségével szinte pontosan körvonalazható egy akkori értelmiségi család életformája: a szalongarnitúrák részletei, az ónémet ebédlő, de még a szabónál kifizetendő számlák vagy a kulturális kiadásaik is – érdekes korrajz, mindenképp megéri elolvasni!
A fényképen szereplő vendégük, családi barátjuk, Purjesz Béla is Kolozsvárról települt át, mint Buday Árpád. Purjesz Bélát a szegedi belgyógyászat egyik atyjaként tartják számon, munkásságát részletesen bemutatja a Szegedi tudósok hálózatban című interaktív oktatóanyagunk egyik fejezete.
A karácsonyi ünnepek közeledtével különösen jól esik régmúlt idők karácsonyait felidézni, ezért a következő képünk is ilyen témájú lesz. Ezúttal az 1910-es évekből származó fotót mutatunk, hol az ifjú Szent-Györgyi Albert és családja látható. Az életrajzírók szerint a gyermek Albertre édesanyja és annak családja gyakorolta a nagyobb hatást, hiszen főleg velük, anyai nagyanyjával és nagybátyjával, valamint testvéreivel élt Budapesten. A képen is ilyen körben láthatjuk a családot: anyai nagymamája (Bossány Emma), bátyja és öccse (Pál és Imre), Szent-Györgyi Albert, édesanyja (Lenhossék Jozefina) és az édesanya testvére, Lenhossék Mihály egyetemi tanár látható a fotón.
A nagybácsi szorosan beletartozott a szűk család körébe. Az édesapjukkal, Szent-Györgyi Miklóssal főleg nyaranta találkoztak a gyerekek, bár Albert néhány évig Terényben járt elemi iskolába, mivel az édesapja a 800 hektáros birtokán, a Buják melletti Kis-kéren gazdálkodott. A nagybátyjuk viszont minden délutánt náluk töltött, így hát nem olyan meglepő, hogy „a család számára Mihály nagybácsi jelentette a nagyvilággal való kapcsolatot. A legfontosabb európai újságokat olvasta és a kontinens, illetve a világ kiemelkedő tudósaival levelezett, számára a kreativitás volt a legfontosabb érték. Ebben a családban szinte mindenki tehetséges és nagyszerű volt, hozzájuk képest Albert lassú észjárásúnak tűnt”, s csak viszonylag későn, 16 éves korában kezdett érdeklődni a tudományok iránt. [Forrás: Frideczky Frigyes: Recepció és kreativitás. In: Magyar Filozófiai Szemle, 2005. 4. sz.] A nagybátyja később is fontos szereplője maradt életének, hiszen egyetemi tanulmányai alatt Albert hamar Lenhossék Mihály anatómiai laborjában kötött ki. Itt tanulta meg a laboratóriumi kutatómunka alapjait, itt ismerte meg a fontos laboratóriumi eszközöket és vegyszereket, melyek a kísérletekhez nélkülözhetetlenek.
További érdekességeket is megtudhatunk a negyedik generációs értelmiségi családról Kovács György riportjából, melynek címe: „Erdélyi hajtások Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós családfáján”. A riport készítője 1939. augusztusában egy marosvásárhelyi nyugdíjas otthonában lapozgatta a népes Szent-Györgyi család leszármazottjainak fényképalbumát és más családi dokumentumokat.
Szent-Györgyi Albertről kivételesen sok fényképünk van, hiszen a hagyatékát részben könyvtárunk gondozza. Ezek között a fotók között nagyon sok a családi kép, sőt számos karácsonyi fotó is van. Ám épp azért választottuk ebbe a válogatásba a gyermekkori karácsonyt megörökítő fotót, mivel ha a Szent-Györgyi nevet halljuk, legtöbbünk inkább a felnőtt és a Nobel-díjas tudós képét látja maga előtt. [Természetesen a kép nem volt színes eredetileg, hanem az interneten elérhető egyik mesterséges intelligencia-alapú eszközzel utólag színeztük ki.]
Aki még többet szeretne olvasni Szent-Györgyi Albertről, annak ajánljuk ezt a digitális gyűjteményt, illetve a Nobel-díjának átvételével kapcsolatos kulisszatitkokról beszámoló virtuális kiállításunkat.
Válogatásunkban az utolsó tudós-család, akinek körében elidőzünk egy rövid időre, az Karikó Katalin és családja. Az ő nevét bizonyára mindannyian ismerjük, de azért hadd ajánljunk róla is egy virtuális kiállítást, amiben könyvtáros kollégáink összegyűjtötték, mi-mindent érdemes tudni vele kapcsolatban. A kiállításban láthatók azok a fotók és személyes relikviák is, amiket 2021 májusában személyesen ajándékozott könyvtárunknak.
A fotó 1984-ben készült, Karikó Katalin kutató-biológus; Francia Béla és az épp 2. születésnapját ünneplő Francia Zsuzsanna látható rajta. Zsuzsanna 1982. november 8-án született, később amerikai színekben lett olimpiai bajnok evezős.
A kép készítésének helye az SZTE Hermann Ottó Kollégiuma. Karikó Katalin és családja ugyanis egy ideig a kollégium házaspároknak fenntartott legfelső emeletének egyik szobájában lakott, amíg egy évvel később egy szegedi panellakásba nem költözhettek. Katalin ekkoriban a Szegedi Biológiai Központban dolgozott és már ekkor vírusellenes molekulák működését tanulmányozta. A család 1985-ben települt át az Amerikai Egyesült Államokba. A plüssmackóba rejtett pénz, amit piros Ladájukért kaptak pedig – ahogy mondani szokás – ma már történelem. Napjainkban az elismertsége és népszerűsége példátlan, szinte számolni is nehéz az elismeréseket és a díjakat, amiket az mRNS-alapú oltás és technológia kifejlesztésért átvehetett. Gyűjteményünkben további érdekességek is fellelhetők Karikó Katalinnal kapcsolatban, ajánljuk ezeket is az érdeklődőknek.
Reméljük, hogy rövid kis ajánlónk segítségével sikerült felébreszteni a kedvet az SZTE Képtár és Médiatéka című repozitóriumunkban való böngészéshez. Legyenek az ott található fotók akár hivatalos portrék, akár az itt látottakhoz hasonlóan amatőr fényképek, mindenképp érdekes metszetét adják a Szegedi Tudományegyetem történetének. A meghitt családi körben megmutatkozó tudósok és egyetemi professzorok pedig talán az egyetemi katedránál egy fokkal közelebbi perspektívából ismerhetők meg.
