Olivers Sacks: Az elme szeme
Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!
Oliver Sacks az előszóban orvosként és mesélőként utal önmagára, és valóban, nem csak a betegségek tüneteivel ismertet meg bennünket, hanem olyan emberek élettörténeteivel is, akik nap mint nap hihetetlen erőről és bátorságról tesznek tanúbizonyságot, ahogy megbirkóznak betegségükkel, és alkalmazkodnak a megváltozott neurológiai feltételekhez vagy sérülésekhez. Többek között olvashatunk egy zongoraművészről, akinek hiába volt tökéletes a szeme, mégsem látott egy atrófia nevű betegség miatt. Így bár kottaolvasási képességének búcsút kellett mondania, idővel felfedezte magában a tehetséget, hogy hallás alapján átültesse Haydn vonósnégyesét zongorára. Vagy egy olyan ragyogó és energikus nőről, aki agyvérzése után afáziában szenvedett, tehát elvesztette a nyelv kifejezésére vagy megértésére való képességét. Az ő történetén keresztül megtudhatjuk, hogy az afáziás betegeknek felerősödik az a képességük, hogy átlássanak a ravaszságon és a hazudozáson, és habár beszélni nem, de énekelni még mindig tudnak. Nem utolsó sorban olvashatunk egy magyar származású ausztráliai pszichológusról, Tőrey Zoltánról is, akit egy üzemei baleset fiatalon megfosztott a szeme világától, és orvosai tanácsa ellenére, akik azt javasolták neki, hogy az eligazodás látási módjáról a hallásira térjen át, ő inkább kifejlesztette magában a belső szem, a vizuális képzelet képességét, és szomszédai legnagyobb riadalmára egyedül cserélte ki a háza ereszcsatorna-rendszerét. Talán ezt olvasva még ahhoz is kedvet kapunk, hogy az ő könyvét is kézbe vegyük.
Budapest: Akadémiai K., 2011
