SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása egy nemzedék történetét beszéli el, annak minden vágyával, félelmével és hiedelmével együtt, bemutatva, hogyan alakult a francia társadalom a 40-es évek óta. Az Évek a hét könyve, amely tárgyak, emlékek, érzetek és benyomások elgondolkodtató gyűjteményével mesél a hétköznapokból összeálló életidőről és a női sorsról.
Mit tennének az olümposziak, ha elfeledve köztünk élnének? És mit tehet egy halandó szerelmespár, ha isteni bosszú eszköze lesz? A humoros és fordulatos regényből minden kiderül!
Azért ajánlom ezt a könyvet, mert szomorú tartalma ellenére egy gyönyörű fejlődésregény: a gyász, túlélés, remény, a ki nem mondott szavak története.
Egy kiváló szereplőkkel dolgozó, regény a regényben típusú történet, és a jelen idejű elbeszélés is változatosságot hozhat, ha valaki nem nagyon szokott hozzá.
Az okos ember tanul a hibájából, az okosabb máséból. Ebből kifolyólag mindig kapható vagyok egy jó önéletrajzi alkotásra, mint amilyen ez is.
Pedig máskülönben ez sem egy rossz regény. Zafón, ha nem is találta el úgy az arányokat, ha nem is mesél olyan varázslatosan, mint a nagyregényeiben, azért már itt megvillantotta tehetségét, és hibái mellett is lebilincselő könyvet írt.
Oksanen legújabb regényében egy szórakoztatóipari gépezetet működtetve mutatja be a meddőségipar működését. A világrendszer perifériájára vetett egyén kényszerpályáját láttatja úgy, hogy a korábbi műveiben megjelenő női traumák témáját viszi tovább.
A Hétköznapi szorongások alapszituációja annyira viccesen kaotikus, hogy talán még a fénykorát élő Rejtő Jenő is elpirult volna tőle.
A regény két kérdés köré épül, miközben számos másikat is felvet: hogyan emlékezünk és hogyan felejtünk olyan tragédiákat, amelyek láthatatlanul a testünkbe égtek; valamint mihez kezdünk, ha nem találunk se otthont, se nyugalmat. A trauma a regény végéig töredékes marad, első olvasatra akár fordított krimiként is olvasható a szöveg, de valójában sosem azon van a hangsúly, hogy mi történt, hanem hogy mit okozott a történés.
Nem kíván megfelelni semminek és senkinek, nem kerülgeti a tabukat. Nem a szolidaritás és a politikai korrektség perspektíváit mérlegeli, hanem az emberi, nagyon is emberi útvesztők nyomvonalán haladva teszi fel íróilag megdolgozott kérdéseit. Olyan prózát írt A varjúkirályban, amely kortársivá avatja a valóságot (sic!), itt és most kelt indulatot, együttérzést. Viszolygást és félelmet. Szorongást. Vakmerő vállalkozás; nietzschei értelemben segít élni.