Cimke: barátság

Rose Tremain: A Gustav-szonáta

A Gustav-szonáta világa szerencsére nem sablonos, nem nyer mindig a jó, nem lehet mindent rendbe hozni, egy-egy döntés akár egy egész életet tönkre tehet, ahonnan nincs visszaút. A szereplők gyakran hibáznak, gyakran bántják a másikat, önzőek és nemtörődömök, de valahogy az egész történet mégis szép… És külön kiemelném, hogy rengeteg olyan szál, történés van, ami feladná a magas labdát, hogy az írónő egy laza csuklómozdulattal lecsapja, és meghúzza a legirodalmibb fordulatokat, de nem teszi. Ettől is lesz olyan életszagú és egyedi ez a regény. A Gusztáv-szonáta egy olyan könyv, amit tényleg mindenkinek érdemes lenne elolvasni.

John Green: Teknősök végtelen sora

A tinédzserkor alapból érzelmileg felfokozott időszak az ember életében, ezért nagyon fontos, hogy a problémákkal küszködő gyerekek megértsék: nincsenek egyedül. Greennek köszönhetően most olvashatnak egy olyan nekik szóló könyvet, amiben a protagonistának nem az elnyomó hatalmat vagy a gonosz varázslókat kell legyőznie, hanem a saját önpusztító gondolatait.

Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara (Tüskék és rózsák udvara 1.)

Azért ez az egyik kedvenc könyvem, mert tele van fantasy elemekkel, és az írónő egy komplex világot felépített. Eredetileg a Szépség és szörnyeteg történetének feldolgozásaként indult a történet, de teljesen új elemeket vitt bele, és végül teljesen eltért tőle. Van benne szerelem, veszteség, és rengeteg érték ami miatt megéri elolvasni.

Ottlik Géza: Iskola a határon

Az Iskola a határon a magyar posztmodern előszobája. Fájdalmasan gyönyörű alkotás, benne mindennek jelképes szerepe van. Bemutatja néhány kamaszfiú szemén keresztül, hogy milyen is felnőtté válni, majd felnőttként visszanézni mindenre. Hogyan változik meg minden az idő múlásával, és a múlthoz viszonyított érzéseink. Mert bármennyire fáj, de csodálatos módon minden úgy van jól, ahogy van.

Lucy Strange: A fülemüleerdő titka

Lucy Strange könyve jó példa arra, hogy érdemes YA könyveket olvasni felnőtt fejjel is, mert gyönyörűen végiggázol az ember lelkén, hogy aztán egy rózsaszín naplementébe tekintve az ember rájöjjön, hogy mégis van remény, újra lehet kezdeni, fel lehet állni a legnagyobb bánat mélyéről is.

Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad (Nápolyi regények 3.)

A Ferrante tavasz egyelőre véget ért. Lila és Lenu történetét besűrítettem egymás utánra, szünet nélkül, mivel kérte a folytatást. A 3. regénnyel érünk el arra a pontra, ahol a két nő élete elkezd egymástól erősen távolodni – és nekem személy személy szerint Elena Lila nélkül már nem volt annyira izgalmas. A főszereplők 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járnak, fizikailag is távol egymástól. Mind a két nő tudja már, milyen is egy elrontott házasságban élni, a fókusz azonban itt Lenun van inkább.