SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
„Háy tudja: semmiből semmi. Minden egyszeri, megismételhetetlen, de jelentéktelen is. Az ember gyarló és javíthatatlan. És Háy tud még valamit: szavakba önteni mindezt. Az A mélygarázs nyomasztó, de igaz, pedig mindannyian jobban szeretjük a homályos tükröket.”
Főszereplőink egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama.
Tizenkét rövid kis történet, novella, emberi sorsokról hol humorral, hol dühvel, hol féltékenységgel, francia fanyarsággal.
Egy női író szívhez szóló, könnyed, humoros családi története egy amerikai család négy lányáról (Meg, Jo, Beth és Amy) és az ő kalandjaikról a polgárháború idején.
Zseniális karakterek, lassú, vidéki sorsok, szerelem, mély érzelmek és csupa-csupa humor.
A történet teljesen egyszerű: emberek élnek, szeretnek és meghalnak a 20. századi Magyarországon.
„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2×2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt.
Meghökkentő és bizarr történet egy városról, melynek lakói rövid időn belül mind elveszítik látásukat. Miként reagálnak a társadalom különböző rétegei a kétségbeejtő helyzetre? Hogyan homályosul el az emberi méltóság, a szeretet és a jóakarat az egyre erősödő állati ösztönök, a kegyetlenség és kilátástalanság mellett, a túlélésért folytatott keserves küzdelem során?
Ki gondolta volna, hogy egy buszútról lehet egy ennyire nagyszerű regényt írni? A karakterek, a történetvezetés, a mögöttes jelentés mesteri kombinációja ez a regény. Ezen felül nyelvezete egyszerű, de nem túl egyszerű, könnyen olvasható, de színvonalas.
Két hasonló korú srác sorsába nyerünk bepillantást, akiknek, olybá tűnik, elcserélték a sorsukat. Megkapó, felkavaró történet.