Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
Tizenkét rövid kis történet, novella, emberi sorsokról hol humorral, hol dühvel, hol féltékenységgel, francia fanyarsággal.
Tizenkét rövid kis történet, novella, emberi sorsokról hol humorral, hol dühvel, hol féltékenységgel, francia fanyarsággal.
Egy női író szívhez szóló, könnyed, humoros családi története egy amerikai család négy lányáról (Meg, Jo, Beth és Amy) és az ő kalandjaikról a polgárháború idején.
Zseniális karakterek, lassú, vidéki sorsok, szerelem, mély érzelmek és csupa-csupa humor.
A történet teljesen egyszerű: emberek élnek, szeretnek és meghalnak a 20. századi Magyarországon.
„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2×2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt.
Meghökkentő és bizarr történet egy városról, melynek lakói rövid időn belül mind elveszítik látásukat. Miként reagálnak a társadalom különböző rétegei a kétségbeejtő helyzetre? Hogyan homályosul el az emberi méltóság, a szeretet és a jóakarat az egyre erősödő állati ösztönök, a kegyetlenség és kilátástalanság mellett, a túlélésért folytatott keserves küzdelem során?
Ki gondolta volna, hogy egy buszútról lehet egy ennyire nagyszerű regényt írni? A karakterek, a történetvezetés, a mögöttes jelentés mesteri kombinációja ez a regény. Ezen felül nyelvezete egyszerű, de nem túl egyszerű, könnyen olvasható, de színvonalas.
Két hasonló korú srác sorsába nyerünk bepillantást, akiknek, olybá tűnik, elcserélték a sorsukat. Megkapó, felkavaró történet.
Ha „A nevem Asher Lev” magával ragadó, az „Asher Leve örökségére” nincsenek szavak. Hit, vallás, művészet, érzelmek, emberek, valóság. Nagyon szép könyv.
A délszláv háború hatására fölbolydult Balkán nem csak térképen van, hanem az emberek szívében és lelkében. Ebbe ad bepillantást a könyv.