SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Géczi János legújabb regényének szereplői extravagáns karakterek. Néhány markáns tulajdonságot, külső vagy belső karakterjegyet leszámítva az egyes személyiségek érezhetően írás közben formálódtak. A kezdetkor bizonytalan körvonalak fejezetről fejezetre élesebbé válnak, de a kontúrok később sem illeszkednek a formákhoz.
A mai Ibsennek is nevezett szerző 2015-ben kezdte írni a főművének szánt, többkötetes, közel ezerháromszáz oldalas Szeptológiát, melynek első kötete, A másik név.
A regény egy egymásra találás lassú folyamatának leírása kivételesen finom eszközökkel. A történet két főszereplője a negyvenes évei elején járó nőgyógyász, Körner Aladár és az épp, hogy tizenhat éves Klára. Mindketten holokauszttúlélők, elvesztették teljes családjukat. A férfi feleségét és két fiát, míg a lány szüleit és kishúgát.
Sokkal reálisabb azt mondani, hogy az üldözött gondolatfolyamán keresztül olyan alapvető emberi mozzanatokra ismerhetünk rá, amelyek korántsem csak menekülés közben érvényesek – például arra, hogyan kell nem kitűnni a tömegből.
Volt kamaszkoromban egy komolyabb Austen korszakom, amikor emlékeim szerint minden könyvét elolvastam, de ebből semmire sem emlékeztem. Nem egy ismert regény, lehet, hogy nem is olvastam anno, vagy csak nem voltam elég érett, hogy értsem. Most nagyon tetszett Anne bölcsessége és gondolkodásmódja. Még mindig imádom Austen stílusát, a gyönyörű mondatait, tájleírásait, jellemeit.
A névtelen elbeszélő a hirtelen válás után beköltözik egy barátja mindentől távoli, hegytetőre épült házába, mivel az úgyis épp üresen áll, amióta a tulajdonos, egy híres festő demenciája miatt otthonba költözött. A főszereplő pedig megtalálja az öreg mester egy évtizedekkel korábban a padlásra rejtett, a nagyvilág számára ismeretlen festményét, A kormányzó halálát, amely a Don Giovanni című opera azonos című, brutális jelenetét ábrázolja klasszikus japán stílusban, japán középkori környezetbe áthelyezve. Ebben a Murakami-regényben most a festmény kicsomagolása az, ami beindítja a valóságot és az irreálist összekötő kaput mozgató fogaskerekeket
Köznapi csodák és tragédiák; emberi derű és ború; jelentéktelennek hitt, mégis jelentős hatású pillanatok; sorsfordító felismerések; emlékezés, életösszefüggések – Molnár Krisztina Rita novellái az életet meghatározó feltételekről és körülményekről mesélnek.
Tulajdonképpen egy bűnügyi regényről van szó, azonban a pszichológiai és nyelvi vizsgálódás erőteljes jelenléte felülírja a klasszikus cselekményvezetés fontosságát, és sokkal inkább arra irányítja a figyelmet, hogyan működik az egykori focista agya, mintsem hogy mi történt valójában és annak milyen következményei lehetnek.
Vass Norbert első novelláskötete, a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában megjelent Indiáncseresznye a kilencvenes éveket idézi vissza, ahol a szörp indiáncseresznye ízű, a rágó Turbó, az óra pedig csak Casio lehet. A kiskamasz elbeszélő tizenöt története a gyermekkor általános tapasztalatait, benyomásait részletgazdag pillanatképekben villantja fel.
Albert Camus regénye, A pestis például reneszánszát éli, de biztosan van olyan olvasó is, aki García Márquez Szerelem a kolera idején című nagyregényét veszi majd kézbe, remélve, hogy megérthet valamit az emberi életről a járványok alatt. A vaskos kötet azonban címe ellenére alig, mindössze néhány oldalon foglalkozik a kolerával, mégsem okoz csalódást, mert olyasmiről szól, ami nagyon is fontos most: a várakozásról, a türelemről és az élet halállal szembeni határtalanságáról.