Végső István: Gettóélet ’44 – A magyarországi vidéki gettósítás története
„Ennek az időszaknak a borzalmait összegezi munkájában Végső István történész. A most megjelenő Gettóélet ’44 címet viselő monográfia bemutatására pedig egy szimbolikus időpontban került sor. A magyarországi zsidók gettóba hurcolásának 1944-es kezdőnapját megidézve, április 16-án beszélgetett Ablonczy Balázs a kötet szerzőjével a Magyar Nemzeti Levéltárban, többek között arra keresve a választ, hogy milyen lényegi vonásokban tért el a magyarországi gettósítás az eredeti német gyakorlattól, azaz, ahogy fogalmazott: mi is volt a magyar „apport”, mit is tettek hozzá a német „know-how”-hoz a magyarok.
A második világháború legborzalmasabb éve, 1944, sem a magyar társadalom, sem pedig a magyar állam számára nem tekinthető sikeres próbatételnek: nem sikerült nemet mondani a hullarablásra. Emlékezetpolitikánkban azonban ennek ellenére egyáltalán nem foglal el kitüntető helyet a magyar történelem e pár hónapnyi vészterhes időszaka, sőt maguk az eseményeket megélő visszaemlékezők is mintha a felejtést tartanák a legmegfelelőbb múltfeldolgozásnak.”
Szarvas György teljes kritikája itt olvasható.
Budapest : Jaffa, 2025
