Krasznahorkai László: Zsömle odavan

„Józsi bácsi trónszékre vágyik, itt azonban kerekesszékben ül, nagy ősök büszke leszármazottja, de a tolószékben ebből csak egy töpörödött, meggyötört öregember látszik. Ez az alapvető kontraszt az, ami tragikomikussá teszi a regényt. Nevetünk is Józsi bácsin, de közben a szívünk szakad meg érte, és ahogy a cselekmény halad előre, ez utóbbi érzés egyre erősebbé válik. 

Éppen emiatt, azon kívül, hogy a Zsömle odavan kegyetlenül ironikus társadalmi és politikai szatíra, mely napjaink társadalmának egy szeletét mutatja be […], egyben az öregedés, az öregség regénye is. […] Krasznahorkai a tőle megszokott nyelven, végtelennek tűnő, ugyanakkor átlátható hosszúmondataival közelít a témához, és elsősorban az irónia látásmódjával ábrázolja az időskori elesettséget és naivitást, amit szinte tökéletes egészségi és szellemi állapota ellenére is képvisel a főhős.”

Kolozsi Orsolya teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Magvető, 2024