Mélissa Da Costa: Manon virágai

Igazán kedves kis történet. Azért kimagasló, mert alapelvem az – amellett, hogy az idő majd megoldja –, hogy az ember egy krízisből saját maga tudja (és szükséges is) kihúzni magát. A történet adta környezetben és körülmények között nekem is (mint bárkinek, aki nyitott és képes tevékeny lenni a természet felé) örök örömet és boldogságot adna minden pillanat, amit fák között és a környezet pici élőlényei társaságában tölthet.
A regényt emeli az is: az szánt szándékú bezárkózással belül nemcsak tisztult, de ki is nyílt mások felé; képes volt más nehéz lelkiállapotúhoz is segítőleg, gyógyítólag fordulni. Szépen oldja meg a két ellentétes családtag súrlódásmentes közös időtöltését is.

Ez a regény bárki számára jelenthet terápiát. Mindenkinek ajánlom, aki éppen bajban van, de nem feltétlenül száraz vagy szakszöveget tartalmazó lelki olvasmányt szeretne választani magának.

Végezetül az imént jött velem szembe egy idézet, ami tökéletesen illik ehhez a könyvhöz.
„A gyermekek olyanok, mint a virágok. Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad. Az egyik a sok napot kedveli, a másik árnyékos helyen is virágzik.Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek. Ha mindegyikkel ugyanúgy bánok, az egyik kivirul, a másik elszárad.Mindegyiknek van levele, szára, virága – hasonlóak, de mégis különbözőek. Mindegyikük gondoskodásra éhezik, egyéni bánásmódra. Nem attól fejlődnek, hogy mellettük ülök egész nap, hanem attól, hogy a számukra megfelelő gondoskodást kapják.Van köztük árvácska, petúnia, muskátli, leander, krókusz, kardvirág és rózsa. Az egyik hamarabb nyílik ki, a másik később, de mindegyik különleges, mindegyik egyedi. Nem hasonlíthatom össze őket egymással. Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska. Csak más.Nem erőltethetem, hogy virágozzék hamarabb a rózsa, hiszen az árvácska már rég kibújt, most már neki is itt lenne az ideje. Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket, rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben, a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk, és gyönyörködöm bennük, ahogyan nőnek, erősödnek, kivirágzanak.” Friedrich Fröbel pedagógus

Budapest : Európa, 2025

A további kiadásokat keresd katalógusunkban.

(A könyvajánlót Georgina küldte nekünk, köszönjük!)