Marina Fiorato: A Botticelli-titok
Izgalmas kalandok, egy titokzatos festmény és szerelem a reneszánsz Itália élettől lüktető díszletei között: Fiorato ezúttal is remek kikapcsolódást kínál olvasóinak.
Az írónő regényei lenyűgöző történelmi korokba kalauzolnak minket, és gyakran kap fontos szerepet bennük a művészet (például A mandulaliget Madonnája, Bíbor és csont, A muránói üvegfúvó). Keressétek őket könyvtárunkban!
A „Botticelli-titok” a reneszánsz Itália egyik központjában, Firenzében kezdődik; két főhőse egy szabadszájú, szellemes kurtizán (Luciana) és egy nemesi származású papnövendék (Guido). Luciana modellt áll Botticelli Primavera című festményéhez, és – mivel fizetséget nem kap – kárpótlásképpen egy óvatlan pillanatban megszerzi annak vázlatát. Ez azonban nagy hibának bizonyul. Barátai sorra gyilkosság áldozatai lesznek, és a magára maradt lány az addig csak futólag ismert Guidóhoz menekül. A furcsa páros a bűntények és a festmény titkainak felderítése során bejárja Pisát, Velencét, Rómát, Nápolyt, Milánót, Bolzanót és Genovát, újabb és újabb részleteket fejtve meg. Ahogy minden apró kézmozdulat, öltözékdarab, virág és szín értelmet nyer, kirakóként áll össze a nagyszabású terv, amely a Primaverát – a történet szerint – ihlette. Mert „a dolgok gyorsan változnak a toszkán politikai játszmákban. Változnak a szövetségesek. A trágyadomb alján tanyázó féreg másnap akár a kastély királya is lehet.”
A gyakorlatias vs elmélkedő szereplők párosa általában sikeres recept és ez esetben is működik. A talpraesett lány és az eleinte kissé fellegekben járó fiatalember többnyire remekül kiegészítik egymást – eltérő stílusuk ugyanakkor olykor félreértések forrása.
–Szenvedett abráziót a falcsontod? A látásodat nem érte számottevő károsodás?
– Nem tudom, mit kérdeztél, de jól vagyok.
Egy úr a pokolban is úr, egy vérbeli nő pedig mindig ad a megjelenésére: ez még akkor is a legfontosabb kérdések egyike, ha egy potenciálisan veszélyes uralkodóval kerülünk szembe. „Egy király. [….] Jellemző, hogy már megint úgy kell találkoznom egy hatalmassággal, hogy bűzlök, mint a görény, és úgy nézek ki, mint egy tarajos sül a zivatarban.”
A fordulatos cselekmény során az amatőr, de tehetséges nyomozóduó egyéb rejtélyekre is fény derít, például a Guido családjában dúló viszályra és Luciana származására. Talán nem meglepő, hogy mindeközben szerelem szövődik a fiatalok között – de a boldog beteljesülést nagypolitikai érdekek veszélyeztetik. Azért persze ne adjuk fel a reményt, hiszen „a csoda hit kérdése, és ha hiszel, minden lehetséges.”
Fiorati meglehetősen sajátos értelmezést ad a festményről (részben Enrico Guidoni, a Római Egyetem professzorának elmélete alapján). Nem kívánom felfedni a nyomozás eredményét, így elöljáróban csak annyit: Itália néhány uralkodója/vezető politikusa át kívánja rendezni a hatalmi viszonyokat. De vajon kik a szövetségesek és ki az ellenség? Hogy valóban volt-e hasonló rejtett üzenete Botticellinek, ez erősen kérdéses – de az ötlet elmejátéknak kiváló, és könnyű megkedvelni a főhősöket. Ezért szeretettel ajánlom a könyvet.
Budapest: IPC könyvek; 2010
