Frank Herbert: Dűne
Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!
Viszonylag régen olvastam olyan könyvet, amire könnyű szívvel azt mondhatom, hogy ez igazán rendben volt. Persze, Dűne, klasszik sci-fi, tudom-tudom… de itt valahogy visszatért a régmúlt magyar szak feeling, és nem azért, mert kínzóan rossz volt. A helyén volt itt minden, kérem szépen! Az alaptörténet ismerős lehet mindenkinek, főszereplőnk Paul Atreides a családjával együtt az Arrakis bolygóra költözik, mivel megkapják kb. hűbéri birtoknak a planétát, ami elképesztő gazdasági előnyhöz juttatja a családot. Paul csak 15 éves a történet elején és kénytelen szembenézni az élete gyökeres megváltozásával, nem csak egy olyan helyre költözik, ahol a szélsőséges körülményekhez alkalmazkodni kell – az Arrakis egy sivatagbolygó – hanem szép lassan megvilágosodik előtte, hogy a sorsa mit tartogat számára. Illetve valamelyik sorsa. Amit választ, amit megpróbál befolyásolni. Mivel Paul rendelkezik a jövőbe látás képességével. Ezek a tényezők hipergyors felnőtté válásra ösztönzik, ezt pedig olyan profin írja meg Herbert, amitől a Dűne egy korrekt fejlődésregény is. A fremenek, az őslakosok befogadják Pault és édesanyját, megismerik a fremen kultúrát, vallást és nem csak alkalmazkodnak hozzá, eggyé válnak közülük, hanem vezető szerepre is tesznek szert. Ez kulcs fontosságú momentum, hiszen Paul – fremen nevén Muad-dib – már életében (17 évesen) legenda lesz, és minden erejével azon van, hogy a számára látható jövőt a legkevésbé véres és legjobb irányba befolyásolja és nem riad vissza az áldozatoktól sem. A srác hihetetlenül magányos és hidegen számító, mivel túllép a hétköznapi emberi léptéken. A regény világa alaposan kidolgozott és átgondolt, a belső logikájával nem volt bajom. A sci-fi részből a sci nem olyan erőteljes, inkább csak amolyan díszlet, egy nagyobb szabású egészhez. Érdekes az alap elképzelés, hogy a bolygón bányászható fűszer nevű cuccal mit kezdett az emberiség: felhasználta az űrutazáshoz és amolyan kábítószer-életelixír funkciót is betölt, így tehát érthető, miért is jelent gazdasági előnyt a bolygó „birtoklása”. Egy olyan bolygóé, ami alig-alig lakható, mivel nincs rajta víz. A korábbi uralkodó család csak kizsigerelte az Arrakist és elnyomta az őslakosokat, ami komoly gyűlöletet és dühöt váltott ki a fremenkből. Nagyon érzékletes a társadalomábrázolás, az elnyomó és elnyomott rétegeké egyaránt. A vallásról is simán lehetne írni, nem fogok, tegye, aki jobban ért hozzá. Engem leginkább a Bene Gesserit vonal nyűgözött le, amolyan gyomorforgatóan undorító módon, a fajnemesítés vallási köntösben egészen visszataszító tud lenni. A Dűne tehát egy összetett, sok rétegből álló, vérkomoly, mégis akciódús és szórakoztató regény. Jó volt, köszönöm!
Szeged: Szukits, 2003
A további kiadásokat keresd katalógusunkban.
