Joe Hill: Kulcs a zárját (Locke & Key 2.)
Nem tudok szó nélkül elmenni a Locke & Key sorozat mellett. Elsősorban az esztétikumra mentem, de nagyon erős a történet is, ami túlmutat a misztikus, horrorba áztatott story-n.
Adott egy család, ahol aput, aki ifjúságsegítőként dolgozik, megöli az egyik pártfogoltja, az idősebb fiú, Ty indulatos beszólásának „hatására”, ami nyilván nem oka a gyilkosságnak, de olyan tényező, ami extra lelkiismeret-furdalással nehezíti a gyász feldolgozását. A család apu régi családi házába költözik, a Kulcsos házba és szépen lassan kiderül, hogy a gyilkosság gyökerei jóval korábbra vezethetők vissza. A ház kulcsai különböző ajtókat és tárgyakat nyitnak, képességekhez, lehetőségekhez engednek hozzáférést, pl. a fejkulccsal a saját fejünkbe nézhetünk bele, szabadon ki- és bepakolhatunk dolgokat. Kinsey, a középső testvér, megelégelve, hogy nem tud túllépni félelmein és szorongásán, ezeket egyszerűen kiveszi a fejéből – nem minden következmény nélkül. A sok kulcs közül az omega kulcs megszerzése a cél és nem minden fél válogat az eszközökben a cél érdekében.
Külön kedvencem a 4. könyv egyik betét története, itt Bode, a kisöccs használja az állatkulcsot, verébbé változik és megvédi a testvéreit. Elképesztően jó a külön nézőpontok eltérő stílusú grafikai ábrázolása és tetszik a megoldás, ahogyan feloldja a kiskölyök magányát.
A karakterek nem 2 dimenziósak, mindenki változik, próbál fejlődni és a maga módján túlélni. Anyu az alkoholba menekül és teljesen szétcsúszik, a családot Ty tartja össze, amennyire tudja. A klasszikus jellemfejlődés nála jelenik meg a leginkább, míg az első oldalakon nem tudja kicsoda, nem találj a helyét, a második kötet végén képes felelősséget vállalni.
Nem lihegem túl, szóval, elsőosztályú, profi sorozat. Minden szempontból.
Budapest: Fumax, 2019
A sorozat korábbi kötetét keresd katalógusunkban.
