Phyllis T. Smith: Én, Lívia

Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!

Néhol felületesnek éreztem, nem a történetet, inkább az írásmódot, de ha a helyén kezeljük, ez egy romantikus regénynél megbocsátható. A történet cselekményes és olvasmányos. Jó hangulata van, nem kevés művelődéstörténeti érdekességgel ételekről, ruhákról, úgy általában a római életmódról. Történelmileg is hitelesnek tűnik, megvannak a fontos és a kevésbé ismert, nem olyan fontos események, bár néhány évszám nekem hiányzott belőle. Tetszett a két főszereplő jellemábrázolása, hogy mindketten erősek és intellektuálisan is társai egymásnak. Szeretem az ilyen nagy szerelmeket, jó tudni, hogy már az ókorban is léteztek – a világ kezdete óta. És még jobban tetszett, hogy a házasságuk válságát sem bagatellizálta el. Még a nagy szerelmek is hullámvölgybe kerülnek néha, igen, van olyan pillanat, amikor haragunkban mindent a fejéhez vágunk a másiknak, hogy minél jobban fájjon neki, és kell idő, mire meg tudunk bocsátani egymásnak. De azok, akik közt ilyen erős kapcsolat van, mindig visszatalálnak egymáshoz. Szépen van megírva ez a rész, a megbocsátás hosszú fázisa, a hideg levelektől kezdve a önámítás azon fokáig, hogy majd egyedül is boldogulni fogok, addig a pontig, mire minden a helyére kerül. Tetszett ez a könyv, hamarosan én is megszerzem az írónő másik könyvét, hogy tovább olvashassam a Palatinus-domb lányainak történetét.

Budapest : Agave Könyvek, 2016