Hari Kunzru: A kaméleon

Nekem kicsit nehezen megy az értelmezés, mert érzésem szerint, ez a stílus túlírt. Módfelett figyelni kell a cirádás, ám magyartalannak tűnő mondatokra. Kissé olyan érzetet keltenek ezek a nyakatekertségek, mint mikor általános iskolában, akkori csökött agykapacitásom szókészletével próbáltam minél megnyerőbb mondatokat gyártani, fogalmazás-dolgozatokban. („Hadszínteréül az abbott-ábádi klub hátsó verandájának hintaágyát választotta, amelyről tágas kilátás nyílt a kellően romantikus hegyi tájra, és amely legalább két visszavonulási útvonallal is kecsegtetett, a kert és a biliárdszoba formájában.”) („Önkéntelen arcmozgása oly megrendítő volt, hogy Privett-Clampe lassanként mélyrehatóan éles elméjű ember hírébe keveredett.”) („Clive annyi gubancos érzelmet gerjesztett kebelében, hogy most már azt sem tudja, hol kezdhetné kibogozni.”)
A történet színhelye és vázolt társadalmi közege egyébként kuriózum, a mi máshoz szokott világunk számára. Rettentően érdekes. Csak a leírással bajlódom. De majdcsak belejövök. Sűrű szövésű történet. Roppant érdekes. Tipikusan az a fajta, amelyikre azt mondom, újra elő fogom venni. Rengeteget lehet belőle tanulni a helyi kultúráról.

Budapest: Konkrét Könyvek, 2007