Elena Ferrante: Briliáns barátnőm (Nápolyi regények 1.)
Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!
Egyrészről ne tévesszen meg senkit sem a rettentő és tré és gusztustalan borító – nem szirupos lányregény Ferrante könyve, sem a marketing lufi a szerző kilétét illetően, nem igazán érdekes a szerző személye, fontosabb, amit ír. Ez alatt pedig azt értem, hogy nagyon alaposan ismeri a női/kislány lélek működését Ferrante, bárki legyen is ő. Mivel nemrég jártunk Nápolyban és sokszor szembe jött a könyv, jó ötletnek tűnt elolvasni – ha már ennyire kínálgatja magát, de nem voltak különösebb elvárásaim. Nem vetem meg a női sorsokról szóló regényeket, de ez önmagában nem biztosít semmiféle előnyt, mondjuk egy jó fantasyvel vagy sci-fivel szemben. A fülszöveg alapján semmi különös történet: Lila és Lenu gyerekkoruk óta barátok, meg versenytársak, az ő életüket meséli el Nápoly egyik szegénynegyedében a könyv, az első kötet a gyerek- és kamaszkorra fókuszálva az 50-es években. Ez a nő azonban olyan mesterkéltség nélkül és természetesen beszél a legmélyebb érzelmekről és motivációkról, amire kevesen képesek. És nem szépít, nincs cukormáz, a negatívumot is minden köntörfalazás nélkül leírja. A narrátor Lenu, aki gyerekként összebarátkozik Lilával, aki mellett csak örök második lehet, mert a külsejét leszámítva mindenben jobb nála. Ezt a barátságot néha elég egyoldalúnak éli meg, hiszen Lila a vezéregyéniség. Nagyon tetszett, ahogyan felépítette az apró eseményektől az egész ambivalens kapcsolatukat, amibe bizonyos fokú irigység is belekeveredett, Lenu részéről Lila képességeire, Lila részéről először csak Lenu lehetőségeire, mivel ő nem tanulhat tovább az elemi után, a szülei nem engedélyezik annak dacára, hogy kiemelkedően tehetséges gyerek. Talán a gyerekkor rész jobban sikerült, mint a kamaszkor, itt nekem a határérték környékén táncolt a fiúkkal foglalkozó picsogás, függetlenül attól, hogy ez is hiteles – tényleg a kamaszkor meghatározó hányadát töltjük a kinek mije nőtt meg és kinek ki tetszik és meddig jutott el vele szentháromság körül. Lila tehát nem tanul tovább, Lenu pedig gimnáziumba kerül és ott kiélvezheti a sikereket, amik már annyira nem is értékesek a vetélytárs nélkül. A két tizenéves más és más úton, de megpróbál kitörni a szegénynegyedből, Lila idő közben egy rút kiskacsa-hattyú metamorfózissal szép nővé érik, Lenu pedig hihetetlen szorgalommal képzi magát. Egy kulcsjelenettel zárul a regény, itt szembesülnek a szereplők egy villanás erejéig azzal, hogy vajon jól választottak-e sorsot maguknak. Ez pedig sajnos a folytatásért kiált.
Budapest: Park, 2016
A sorozat további köteteit keresd katalógusunkban.
