Moskát Anita: Horgonyhely
A Horgonyhely nem ereszt. Kifejezetten érdekesnek tartom az alapötletet, amit Moskát Anita vázol a könyvében, egy világot, ahol a helyváltoztatás csakis a terhes nők privilégiuma. Ebből sok minden következik, először is az, hogy a társadalmat a nők irányítják, a férfiak szerepe másodlagos, hiszen ők nem távolodhatnak el születési helyüktől, ebből pedig az adódik, hogy a nők (jobban vagy kevésbé), de elnyomják a férfiakat. A gyengébb nemből erősebb nem lesz, de ennél messzebbre mutat mindez, az elnyomók és az elnyomottak viszonyát ábrázolja. Természetesen akadnak olyan szereplők, akik kilógnak a sorból, ez nagyjából mind a 3 főszereplőre igaz: Vazil egy hajós, aki azt tűzte ki célul, hogy nemtől és várandósságtól függetlenül mindenki szabadon mozoghasson – és az eszközökben időnként nem túl ízlésesen válogat. A másik nézőpont, amelyen keresztül láthatjuk az eseményeket Helgáé, aki Vazil lánya. Helga szeretetre és törődésre vágyna, amit apjától elég csökevényesen kap meg, mivel annyira elmerül céljai megvalósításában, hogy a nőket tárgyként, vagy még inkább kísérletként kezeli, saját lánya nővé válását is képtelen először elfogadni. Helga tehát szabadulni akar ebből a közegből, amit meg is tesz. Ezen a ponton kapcsolódik be a harmadik fő szál, Lars nézőpontján keresztül.
Nem tetszett ugyan minden megoldás, de nagyon erős könyv, jól kidolgozott, árnyalt szereplőkkel, eredeti ötletekkel és hiteles lélekábrázolással. Moskát Anitára érdemes odafigyelni, ha nem vigyázunk, még a végén lesz egy nemzetközi színvonalú fantasy szerzőnk.
Budapest, Gabo, 2015