Kerstin Gier: Fellegszálló
Egy szórakoztató ifjúsági könyv nagyon humoros karakterekkel és egy gyermekrablás rejtélyével.
Cimke: 21. század
Guillaume Musso: Az írók titkos élete
Raphaël kutatás közben sötét titkokra talál, de kerekedik a 2000-es évek elején induló, majd 2018-ban folytatódó véres bűnügyi történet Mathilde, egy köteg szerelmes levél, a könyvesbolt tulajdonosa és Fawles elbeszélése alapján is. Minden elbeszélő új, váratlan részletekre világít rá, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem tudjuk többé letenni a regényt.
Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen
Ivant, a nyugati síkvidéki gorillát a ’60-as években fogták be Kongóban. Kiskedvencként tartották egy amerikai háztartásban, amíg ki nem nőtte a helyet, akkor egy tacomai bevásárlóközpont látványosságává vált. 27 évig élt a plázában, mire az állatjóléti szervezeteknek sikerült kiharcolniuk, hogy átkerüljön előbb a seattle-i, majd az atlantai állatkertbe. Ivan történetét bájos gyermekkönyv formájában Katherine Applegate írta meg, amelyből a Walt Disney forgatott élőszereplős filmet. Megindító, egyszerre érzelmes és felemelő történet egy határait feszegető gorilláról, aki pusztán szabadságra vágyik.
Háy János: Ne haragudj, véletlen volt : szükségnapló
Így aztán napló címén egy olyan komplex művet alkot, ami ugyan a műfajnak megfelelő formában és a vírus apropóján, de általánosságban mesél és elmélkedik az emberről, írásról, kapcsolatokról, a változásról és az elengedésről, de legfőképpen arról, hogy hogyan érdemes élni.
Moskát Anita: Irha és bőr
Az írónő egyik legnagyobb erőssége, hogy az általa teremtett világokban nagyon átgondoltan, logikusan és realisztikusan építi fel a társadalmi-politikai rendszerek működését. Rendkívüli módon ért a hangulatteremtéshez, ami az Irha és bőrben különösképp zseniálisra sikerült. A helyszínválasztásai jól megfontoltak, szorosan kapcsolódnak az események sorozatához, érezhető olvasás közben, hogy mindennek pontosan meghatározott szerepe van a történetben. Ami azonban igazán érdekessé teszi a sztorit, hogy három, teljesen különböző helyzetű főszereplő nézőpontján keresztül láthatjuk ugyanazt a világot.
Mark Greenside: Hogyan (nem) lettem francia életművész
Bár igyekszik magát átlagos amerikainak beállítani, aki elköveti az összes kulturális baklövést, amit az átlagos amerikaiak külföldön elkövetnek, valójában egy mélyen érző és gondolkodó lélek, akit emellé kiváló, fanyar humorral és vaskos öniróniával vert meg az anyatermészet. Ennek köszönhetően csetlése-botlása, meg ahogy mindezeket elővezeti, rendkívül mulatságos. De még a legordenárébb poénokat is olyan intelligensen írja le, hogy az olvasó nem rajta nevet, hanem vele. Már csak azért is, mert óhatatlanul is rájön (mármint az olvasó), hogy sem az idegen földön járó amerikaiaktól, sem a hazai pályán kiszámíthatatlanul játszó franciáktól nem különbözik olyan nagyon. Számos olyat ír le Mark, amit Magyarországon is megtapasztalhatna, vagy amit egy magyar ember külföldön pont ugyanígy nem értene.
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal
Rafinált történet egy furcsa ikerpárról, a két Karcsiról, akik szüleik bizarr ötletének köszönhetően gyerekkoruktól kezdve közös személyazonosságon osztoznak. Az izgalmasnak és a munkamegosztás meg a szabadidő szempontjából előnyösnek tűnő játék azonban felnőttkorukban hirtelen tragédiába fordul, amikor az első Karcsi öngyilkos lesz.
Mucha Dorka: Puncs
A Puncs című regény az elmúlt évek tükrében különösen aktuálisnak mondható témát jár körül. A hatalmi helyzettel való visszaélés problémája a #MeToo-kampány keretében bejárta a média minden zugát, azonban jelen kötet ezt egy teljesen más szemszögből láttatja – már csak azért is, mert nem beszélhetünk áldozatszerepről. Egy egyetemista lány és oktatója között különleges kapcsolat bontakozik ki, ami őszinte érdeklődésen alapul, ennek ellenére nem könnyű eltekinteni bizonyos morális vonatkozásoktól. A regény számol ezekkel a kérdésekkel, és mindezt remekül árnyalva teszi.
Bérczesi Róbert – Kiss László: Én meg az ének
A regény kötőszövetét ugyanakkor nem egyértelműen a legkülönfélébb drogok, s a hozzájuk fűződő élmények, hanem az eltékozolt múltra való visszatekintés, a megkopott emlékek felkaparása és a rossz döntések belátása adja.
Fekete Vince: Vargaváros
A kötet megágyaz annak, hogy mozaikos regénnyé olvassuk. Egy-egy visszatérő, utca, domboldal, közért, műhely által kirajzolódik a Vargaváros térképe. Ahogy a kötet borítóján is, eleinte mintha távolról szemlélnénk a házakat, utcákat, majd egyre közelebb kerülünk hozzájuk, megismerjük az ott lakókat, megyünk velük a közértbe, disznóvágásra, lakodalomba.