SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az ilyenre mondják: megrendítő és monumentális. Mekkora agyterületet megmozgatott ez a történet. Egy járvány milyen filozófiai, érzelmi felfordulást, elgondolást indíthat be egy szuperlatívusz író képzeletében. Libabőröztető élmény, ami elkapja és fogva tartja az olvasót.
Meghatározhatatlan műfajú, sok tudományágat átfogó könyv, a képzelet és a valóság határán, önmegvalósításról, kötődésről, a minket körülvevő természetbeni, és ember által teremtett külső és belső világról, szép természeti képekkel, gyilkossággal, orvossal, rendőrrel, apával Idával Lugo papjával, kavicsgyűjtő kisfiúval… Nincs más hátra , mint elolvasni.
Géher István Shakespeare-esszéi az életről szólnak, ez a 37 színpadi mű létünk teljes enciklopédiája. Élethelyzetek, emberi kapcsolatok, erkölcsi konfliktusok példatára. Megtalálható benne minden, ami az élethez kell. Nemcsak Shakespeare rajongóknak lehet érdekes olvasmány.
Ezek az úgynevezett egypercesek nem azért lényegesek, mert valamit gyorsan, pár szóval akarnak elmondani, hanem mert tömörek, de a mondanivaló mégis magvas, néhol humoros, néhol pedig hangosan kacagtató.
Kár, hogy ezt a könyvet nem gimiben adták a kezembe. Mondjuk amikor az Ember tragédiáját olvastuk. Mennyivel könnyebb, vidámabb és érzékletesebb lett volna a kötelező olvasmány feldolgozása.
A szüleim könyvespolcán talált könyvben olvastam először Izraelről. Moldova érdekes riportkönyvet írt az országról, a lakóiról, amit érdemes elolvasni mindenkinek, akit érdekel, hogyan élnek arrafelé.
Van benne politika, viszály, király, mártíromság, filozófia, és persze halál és vér. Mi kellhet más a népnek? Ma is erről szólnak az akciófilmek és a szappanoperák. Talán csak a tálalása más a verselés miatt, de a tartalma még ma is megállja a helyét.
Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik nagyon-nagyon szép, míves nyelven szeretnének olvasni a szerelemről, önfeláldozásról – és arról, hányféleképpen lehet a Holdra utazni.
A 19. századi orosz irodalom remeke.
„És mindegyik nőkről szólt: ám valami elképesztő eltávolítással. Olyannal, ami képes rá, hogy higgadtan, szinte riporteri vagy tudósi precizitással szólaltasson meg olyan hangokat, amelyeket fáj elolvasni. S nem kellemesen, zsongítóan fáj, vagy meg- és felszabadító zokogásba kerget, hanem taszít, kínoz, felkavarja a gyomrot, összeszorítja a torkot. Átélhető, mégis nagyon távoli. Tökéletesen mindennapi és tragikus.”