SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Nagy Gerzson előző regényeihez hasonlóan új kötetében is egy fontos életeseményt, -állomást dolgoz fel. A Meddig él egy anya a betegségről, a közelítő halálról, a hozzátartozó kíséréséről, ápolásáról mond el személyes dolgokat. Egyebek közt azt is, meddig tart a kötelesség, hol vannak a kiutak, esetleg kibúvók. Vannak-e egyáltalán?
A kötet szerzője a fogorvos Kasivai Hiszasi, aki igazi lokálpatrióta, gyakran ír városáról, Kiotóról, magyar fordításban ez az első könyve. A címet fürkészve, ha valaki éppen nem japánmániás, akkor a számára ismeretlen szó (Kamogava) mellett a kifőzdét látva kaphat kedvet, hiszen az ételek mindenkit érdekelnek, és mivel a japán ételek divatosak, a könyv számíthat a kíváncsi olvasókra, aki aztán körítésként a japán kultúra számos elemével is megismerkedhet.
Mihail Jelizarov az új orosz irodalom izgalmas szerzője többféle műfajban jeleskedik. Van operaénekesi és filmrendezői diplomája is, de dolgozott operatőként, sőt zenét is szerez. Magyar nyelven először A sírásó című regénye jelent meg, amely temetőkben és a temetkezési vállalkozások világában játszódó felnövekedésregény.
A Tévelygő csillagok az egymást követő generációk sorsának felvázolása ellenére is elsősorban mai, városi környezetben élő amerikai őslakosokról szóló történet, amelyben többek között olyan témák kerülnek elő, mint az egyéni és kollektív traumák, az elveszettség, az identitáskeresés – és a függőség.
A sors különös iróniája és Gurnah tanmeséje az, hogy Yusuf talán fel sem fogja: a Paradicsom végig ott volt előtte Aziz bácsi kertjében, de messze el kellett utaznia ahhoz, hogy megtalálja – majd rögtön el is veszítse.
De nem csak az élénk karakterek vagy a nem várt történések teszik naggyá ezt a művet, hanem az is, ahogy a szerző képes bemutatni a szeretet és a kötődés ezernyi formáját, valamint az is, ahogy egymáshoz idomítja a sokszor egészen idillikus leírásokat a legborzasztóbb realizmussal.
Magyary Ágnes Testodüsszeia című esszékötete betegségkönyv, amely test és lélek viszonyát, a személyes és társadalmi elfogadás kérdéseit feszegeti, ugyanakkor egy intellektuális kalandtúra végtelenül ironikus naplója a gyengeségről és az erőről.
Száraz Miklós György felnövéstörténete az egyén és a környezet kapcsolatának kérdései köré szerveződik: tudjuk-e, szabad-e függetleníteni magunkat a körülöttünk élők sorsától? Tanulható, fejleszthető-e a szociális érzékenység a személyes megtapasztalás útján? És ha igen, hogyan cipeljük felnőttként ezeket a tapasztalatokat?
A Római történetek szereplőinek sorsán keresztül mindannyian átélhetjük, hogy az otthon valójában nem csupán egy hely, hanem egy pillanat vagy érzés, amelyre saját korlátaink ellenére – vagy éppen azok révén – mindannyian rátalálhatunk.
Az erőszak, a halál vagy éppen a magány témáiról érzelgősség nélkül, sallangmentesen írni nem kockázatmentes kihívás, Kiss Tibor Noénak azonban sikerül. Legújabb regényében páratlan tudatossággal jár körül súlyos kérdéseket, miközben elemi erővel hat az olvasóra. Egy Baranya megyei faluban vagyunk, ahol a harmincas narrátor saját múltjának képei közt bolyong, míg férje a messzi Szibériában kutat. Hogyan lehet feldolgozni az elfelejthetetlent? És van-e esély a megbocsátásra?