Jon Fosse: Reggel és este
Jon Fosse kisregénye a születésről és a halálról beszél, nehéz és mindenki által tudott titkokat oszt meg velünk és a világba vetettségünkkel kapcsolatban vet fel kérdéseket.
Kategória: Szépirodalom
Paul Auster: Baumgartner
A Baumgartner egy önéletrajzi elemeket is bőven felhasználó, ezúttal az életvégi számvetést középpontban állító, és a korábban megszokottakhoz képest minden tekintetben (legyen az a történet csavarossága, vagy a narratív trükkök bonyolultsága) jóval visszafogottabb kötet. Megjegyzem: ez azonban nagyon is jól áll neki.
Jánossy Lajos: Örök hely és mindenhol idő
A Kádár-kor, a rendszerváltást megelőző évek és maga az 1989-ben bekövetkező fordulat a történelmi háttere Jánossy Lajos új nagyregényének, melynek főhős-elbeszélője az időszak egy bőséges és részletgazdag metszetét mutatja meg saját élettörténetén keresztül.
Andrés Neuman: Magunknak mondjuk
A kötet szabályosan szétzúzza a társadalmi tabuinkat halálról, haldoklásról, a haldoklás kíséréséről és a gyászról egy család történetén keresztül.
Leila Mottley: Éjjeli árnyak
Hogy az Éjjeli árnyak tükör-e, reflexió-e saját létünkre, vagy ablak, amin betekintést nyerhetünk egy olyan világba, amit a fűtött szobából sokan elképzelni sem tudnak, mindenki döntse el maga.
Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol
A Mindenki másképp gyászol a kis formátuma ellenére nagyszabású könyv, megrázó elbeszélés és olyan irodalom, ami a témából adódó minden erőszakossága, fájdalma és szorongása mellett igazi olvasmányélményt ad.
Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről
A Gondolatok… egyszerre idézi meg a végtelenül naiv és csodákkal mindig teli gyermeki világot (egyetlen későbbi mű sem képviseli ennyire a gyermeki nézőpontot), illetve azt, ahogy erre visszaemlékszik a már közel negyvenéves író, szembenézve az azóta eltelt majd’ három évtizednyi idő pusztításával és az őt, valamint e néhány hónapnyi történet szereplőit ért veszteségekkel.
Avni Doshi: Égett cukor
Az Égett cukor az anya-lánya kapcsolatok alapvető nehézségeit helyezi a szokásosnál radikálisabb keretek közé, és robbanásveszélyes elegyet alkot egy olyan emberi kapcsolatból, mely a legfontosabbak egyike, sokszor viszont ennek ellenére (vagy épp ezért) nem tud megfelelően működni.
Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget
Elveszettek vagyunk mindannyian, bolyongunk, toporgunk a saját életünkben, néha fejjel koccanva a falnak. Pontosan ilyen figurák Tóth Krisztina új novelláskötetének a hősei is, akiknek életéből egy-egy momentumot villant fel az író, hétköznapi, sokszor bagatell élethelyzeteket, hogy azután abból bontsa ki a meghökkentőt vagy épp a fájdalmasat.
David Foster Wallace: Végtelen tréfa
Úgy érzem, ez volt az eddigi egyik legmeghatározóbb olvasási élményem. Olvassa el más is, aki meri!