SZTE Klebelsberg Könyvtár
Tinédzser koromban többször elolvastam ezt a kötetet. Meghatódva faltam az oldalakat, sokat keseregtem amiatt, hogy mindez nem is olyan rég megtörténhetett. Sokszor alig láttam a betűket, a szűnni nem akaró szivárgó könnyek áradatától. A sanyarú sorsú Anne naplója, valódi bepillantást adott a háborús események hadszínteréről éppúgy, mint a 13 éves mimózalelkű zsidó kislány hétköznapjairól.
A Cion bölcseinek jegyzőkönyve egy 19. században született írás, ma is az antiszemita csoportok alapkönyve. Nagy kultusz övezi, pedig elég kevéssé hihető történet: a zsidók százévente összegyűlnek egy prágai temetőben és a világ elleni összesküvést tervezgetik. A könyv keletkezését és cáfolatát ma is sokan kutatják, köztük Umberto Eco is.
Egy lengyel zongorista története, aki a holokausztot csodával határos módon élte túl Varsóban. 1945-ben írta meg visszaemlékezését, ami 1946-ban meg is jelent, bár cenzúrázva, és több, mint 50 év múlva jelenhetett csak meg teljes terjedelmében.
Leon Uris nagy mesélő, akinek szokása bizonyos történelmi eseményeket több szemszögből elmesélni. Ebben a regényben a zsidók szemszögéből mondja el Izrael állam megszületését. Olvasmányos, érdekes stílusban tárja elénk egy család életét, azokat a harcos fiatalokat, akik minden erejükkel küzdenek a békéért. Ajánlom azoknak, akik szeretnék jobban megérteni, hogy mi zajlik még ma is a Közel-Keleten.
Engem lenyűgözött ez a könyv, hogy egy 97 éves ember e-mailekből, levelekből feljegyzésekből milyen pontosan össze tud rakni egy sokszereplős történetet, ami több szálon fut, és tényleg van benne minden a ponyvától, az algatón át a tóramagyarázatig. Egyáltalán az, hogy eszébe jutott 97 évesen ilyet írni! Wouk nagy író és jó mesélő, ezt megint bizonyítja.
Minden benne van, amit szeretek egy könyvben. Van benne történelem, hitelesen ábrázolva, a holokauszt egy új nézőpontból, ahogy még sosem gondoltam el. Van benne ismeretterjesztő, de nem száraz leírás a zsidó hagyományokról, szokásokról, rítusokról.