Tahereh Mafi: Ne érints
Ez egy trilógia első része. Egy lány életéről, belső gondolatairól szól. Részletes leírásokkal van tele, különleges nyelvezettel.
Cimke: sorozat
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)
Egy új látásmódot tár elénk ez a könyv, és a történet az utolsó oldalig tartogat meglepetéseket, mély érzelmeket.
Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)
Bárki, aki szereti az izgalmakat, a fordulatokat, a jó poénokat és nem utolsó sorban a görög mitológiát (ez nem annyira fontos, hogy szeresse, úgyis megváltozik a véleménye ez után), az nem fogja tudni letenni ezt a könyvet.
Philip Pullman: Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.)
Ez lassan ment, meg persze ez is kicsit csalás volt, hiszen láttam a sorozatot, tehát az alapsztori tiszta volt (és hallottam Joe Tandberg hangját Iorek Byrnison minden mondatánál). De egy élmény volt. Jól esett végre nem egy passzív főszereplőt követni. Lyra nyilván nem a tipikus 11-12 éves jegyeket hozza, lehet, hogy nem ő lesz a legszimpatikusabb karakter ever, de mindenképp értékelendő a fejlődése, és az önálló gondolkodásra és döntésre való hajlandósága.
Réti László: Kaméleon
Kortárs író, aki nem mellesleg (ex)-rendőrként látta a rendőri munka mint komoly, mint abszurd oldalát. Ezen tapasztalatokat a tökéletlenül tökéletes Cameron Larkin nyomozó kalandjain keresztül meséli el, aki öniróniájával és szarkazmusával, no meg a hihetetlen nagy szerencséjével oldja meg az ügyet. Ha szereted a jó humorú könyveket, nem fogsz csalódni benne 🙂
Joe Hill: Kulcs a zárját (Locke & Key 2.)
Nem tudok szó nélkül elmenni a Locke & Key sorozat mellett. Elsősorban az esztétikumra mentem, de nagyon erős a történet is, ami túlmutat a misztikus, horrorba áztatott story-n.