Kategória: Történelmi regény

Passuth, a történelmi regényíró és emlékíró

Egy szegedi diplomás, aki sohasem volt szegedi diák… Valljuk be, a 20. századdal egyidős Passuth László (1900-1979) hiába kéredzkedett be többször is a magyar irodalomba, nemigen nyert bebocsátást. Valami negyven könyvet írt összesen, becslésem szerint ebből több, mint húsz a kifejezetten történelmi regény. Szólt egy sorozata a középkori magyar történelemről...

Arthur Koestler: A vágyakozás kora

De a diktatúrák fenyegetése nem szűnt meg, és láthatóan a szabad országokban élők sem érzik magukat olyan jól, mint ahogy azt remélték. A regény arra keresi a választ, hogy miért nem. Annak ellenére, hogy az A vágyakozás kora több mint 70 éves és a klímaváltozást még épphogy csak pedzegeti, tapintható benne a mai időket idéző világvége-fixáció, és nem csak az atomháború fenyegetése miatt.

A Romanovok és az orosz invázió 1849-ben

(Régi és új könyvek a Romanov-dinasztiáról és az 1849-es orosz beavatkozásról) Romanovok… Bár mi magyarok (s gyanítom sokan mások is Európában), ha meghalljuk a Romanov nevet, akkor a hatalmas cári dinasztia végóráira gondolunk először (1917 és 1918 és Jekatyerinburg), érdemes azonban tudatosítani, hogy amikor 1917-ben a Téli palotánál az egykori...

Heather Morris: Cilka utazása

A Cilka utazása azért sokkoló olvasási élmény, mert rádöbbenti az olvasót, hogy az az embertelenség és kegyetlenség, ami a náci haláltáborokban körülbelül négy évig tartott, a szovjet megfelelőjükben jóval tovább, még Sztálin 1953-as halála után is rettegésben tartotta az embereket. A történelem nemcsak, hogy megismétli önmagát, de sokszor nem is ismétlésről van szó, hanem a régi rémtettek észrevétlen folytatásáról.

Éric Vuillard: Napirend

Éric Vuillard könyve az ellentmondásokra épül. Bár alig százoldalas ez az aprócska, könnyű kis kötet, mégis brutálisan súlyos témákat tárgyal. Bár látszólag fesztelen és szórakoztató, valójában megható és ledermesztő. A 21. Század Kiadó gondozásában megjelent Napirend az Anschluss egy kevésbé ismert, igaz változatát meséli el, és azt, hogyan ragadta a félőrült Hitler magához a hatalmat, míg Európa legnagyobb politikusai buta mosoly mögé rejtették fájdalmas tétlenségüket.

Jelena Csizsova: Nők férfi nélkül

A Nők férfi nélkül nem túl terjedelmes regény a maga 240 oldalával, de annál súlyosabb: nagyon is nehéz témákat ölel fel. Panaszkodás, vádak, ítéletek nélkül mesél el egy történetet az 1950-es évek Leningrádjából, egy olyan fiatal nőről, akinek rövid és nehézségekkel teli életében az örömet a kislánya jelentette, és akinek minden vágya és igyekezete arról szólt egészen az utolsó légvételéig, hogy a gyermeke jövőjét a legjobb tudása és lehetősége szerint egyengesse. Érződik a műből az adott történet női szereplőinek szívóssága, ereje, néha elgyengülése és botladozása, ám ezekből újult erővel való kilábalása, a végsőkig való kitartás, és mindenekelőtt a hit és a szeretet, valamint ezek erejében való remény és bizakodás.

Esterházy Péter: Pápai vizeken ne kalózkodj

Ha az ember kezébe veszi Esterházy Péter második könyvét, a Pápai vizeken ne kalózkodj!-t, vagyis újra kalózkodásra adja a fejét, és a cím első szaváról nem az éppen regnáló Ferenc és nem is a könyv megjelenésekor hivatalát betöltő VI. Pál, de még csak nem is a tisztség jut eszébe, hanem Pápa városa és annak is messze földön híres húsüzeme (és a nagyapja és apja, ahogy a könyv beszerzése és a családi első olvasat idején eszi a valószínűleg az ebből a húsgyárból származtatott szép emlékű krinolint), akkor ezzel valószínűleg tévúton jár, még ha úgy is akarná kiverekedni magát ebből a hosszúra nyúló első mondatból, hogy a zárójeles részt kihúzza, és azt feltételezi, hogy a könyv első harmadát kitevő pincér-novellákban megjelenő húskészítmények némelyike eme Veszprém megyei kisváros 1913-ban alapított húsfeldolgozó üzeméből vette az útját az étteremben a mesterséget űző pincér, vagyis Miklós kezei közé, hogy a vendégei elé tárja.

Michael Ondaatje: Az angol beteg

Almásy Lászlóval kapcsolatban a regény során felvetődő kérdések spirálja kis túlzással a végtelenbe tart, számuk párhuzamosan nő az elolvasott oldalak számával, ami abból is adódik, hogy a képzelet és a valóság szokatlan módon keveredik Az angol betegben. Ez egyik oldalról kérdéseket szül, míg a mérleg másik serpenyőjébe egy szimbólumokkal átszőtt, zavarbaejtően precíz lélektani látlelet kerül, egyben egy szívbemarkoló történet a háború során megélt hétköznapi árulásokról és örömökről.